Már késő.

Kiskoromban mindig arról álmodtam eljön a szőke  a  herceg  és lesznek gyerekeink és boldogok leszünk.Aztán 15 éves fejjel  tudom már hogy ez abszolút lehetetlen. És mindig azt játszottam 8-9 évesen 5 számmal nagyobb magassarkú cipőben hogy saját lakásom van és kocsim , néha még papír pénzt is vágtam ki.Mindig nagy akartam lenni, valakit mindig utánoztam  a megépített kunyhómban ahol megcsináltam életem első palacsintáját ami mellesleg finom is lett. Aztán amikor 14 évet betöltöttem rájöttem hogy totál egy álomvilág , 15 évesen kész rémálom az egész élet mi lesz később ? néha azt kívánok "bárcsak ismét 6 évesen tologathatnám a babakocsit " de már nem lesz így "soha"..  Néha túl kevés vagy felnőni és most mennyivel több gondod van már most  egyszerűen most törődőm bele gyereknek lenni mégis jó dolog.Nem kell minden órára tanulni és nem kell iskolába és ha haza érsz  játszol nem kell egész nap a  könyv felett ülnöd mert Tz-ét írsz matekból  és nem kell sírnod egy pasi miatt sem aki össze töri a  szíved. : /